Visszaadni a nagyinak

Egy pár hónapja dolgozom A-val. Már korábban is dolgoztunk együtt, van köztünk egy mély bizalom és az a mély ismerősség érzés. Viszont az utóbbi hónapokban, talán, mert sok dolog megérett már, talán mert ennek az évnek a tere is olyan, ölesebb léptekkel haladunk. Van, hogy csak beszélgetünk, de van, hogy a szomatodráma és a családállítás konstellációs terét és eszközeit is használjuk.

Ilyen volt legutóbb is. Anyukájával volt belső és külső konfliktusa is, amiről beszélgettünk egy kis időt, majd választottunk egy nagyobb méretű párnát anyának. Amikor játszunk, a tárgyak színe, formája, puhasága vagy keménysége, alakja, mérete és súlya is mindig fontos. Az anyukájával való konfliktusát már egészen jól ismertem, mert a korábbi közös munkánk során sokszor előkerült és A. érzése szerint oldódott is, kapcsolatuk a mindennapokban élhetően működött.

Ahogyan betesszük a párnát (vagy bármilyen más tárgyat) egy ilyen helyzetben, valami mindig megváltozik. Megjelenik az az energia, amivel éppen ott és akkor dolgunk van. Például az édesanyánkkal való konkfliktusainknak - ezt szerintem sokan ismerjük - számos rétege van, de mindig van egy-kettő, amelyik éppen akkor előtérben van, amelyikkel a legjobb dolgozni, szembenézni, transzformálni. Ennek a feszültségnek a gócpontja vagy lényege odatalál és kapcsolatba tudunk lépni vele. Olyankor lelassul a tér, az idő és az érzékelés finomodik. Jobban meg tudjuk figyelni, ami van és más helyről tudunk reagálni, mint amikor csak a megszokott köröket futjuk egy-egy témában.

Amikor megérkezett az anya energiája, fel is erősödött A-ban, mindaz, ami belső konfliktust jelentett neki. Engedte is, hogy megjenjen, ami esetleg csúnya, amit talán nehéz kimondani vagy nehéz elismerni, hogy ezt szeretném kimondani vagy ezt érzem az anyukámmal kapcsolatosan. Pedig fontos tudni, ami megjelenik érzésként, elsimerésre vár. Ez nem azt jelenti, hogy ott marad örökre - éppen csak addig, míg nincsen elismerve. Addig kering, visszatér, bosszant, nehezít - már ha arról az oldaláról vizsgáljuk, ahol nehézséget tapasztalunk. Tehát bármi is az, ami megjelenik érzésként vagy gondolatként, bátorítani szoktam a gyógyulni vágyókat, hogy adjanak neki teret, mondják ki. Lehessen az, ami amúgy is ott van. Tudható az is, aminek ellenállunk, az ellenállással fenntartjuk. Így aztán szabadon hányjuk ki, én ezt javaslom. Oda, a szoba közepére. Utána meg is könnyebbülhetünk. Feljöhet ítélkezés vagy gonoszság is. Én azt mondom, ennek is adjunk némi teret, mielőtt odafordulunk, hogy megnézzük, mi van mögötte. Mert mögötte már fájdalmat, dühöt, hiányt fogunk találni. De előtte lépésről lépésre jutunk el odáig.

Anyának ki kellett mondani pár kavargó dolgot, mit és miért nem csinál jól A. szerint. Hogyan kellene másmilyennek lennie, másképpen viselkednie. Bár a családállításból tudjuk, a kicsi nem ítélkezhet a nagy felett, de személyiségszinten meg más van. Más sík, más érzések. Amikor ezen a téren szabadult ki lektötött energia, megjelent a nagyi energiája. Egészen pontosan azzal kapcsolatosan, hogy azt, ami nehéz, de nem A-é, vissza kell adni a felmenőknek, annak, akihez tartozik. És ahogyan ezt a nehéz valamit szerette volna visszaadni, rájött, az nem is anyukájától van, hanem a nagyitól. A nagyit egy sokkal kisebb és nagyon szép aranyszínű párna hozta be a térbe. Anyukája fölé és mögé helyezte a kanapén. A kanapé ülő részén volt a nagy, kék, kissé zilált párna, ami anyukáját képviselte és az ülőtámlán kicsit jobban a bal oldalon, mint középen a nagyi aranyszínű párnája. Kértem, hoyg keressen egy tárgyat, amit konkrétan vissza tud adni a nagyinak, ami a nagyié, de most még A-nál van, mert szeretetből vinni szerette volna a nagyi helyett.

Kérdezte, hozhat-e a másik szobából is tárgyat. Természetesen igen, mondtam. Elillant, majd egy perc múlva megjelent egy nagy dobozzal, láthatóan megrogyva alatta, mert nagyon nehéz volt. Tele iratokkal. Na ez volt a nagyié. A nagyihoz tartozó történet, nehézség, megélés, amit sokszor szeretetből - mivel úgy érzékeljük, a felmenőnk nem tudott vele megbírkózni - szeretnénk átvállalni. De mit is jelent pontosan, hogy nem tudott a saját történetével megbirkózni valaki? Ahogy látom, leginkább azt, hogy nem tudta tudatosítani és érzelmileg kapcsolatot teremteni azt és azzal, ami történt vele. Mondhatjuk úgy is, lehasította, de az energiája ott keringett vele. Ezeket nagyon szeretnénk a felmenőink helyett időnként átvállalni. És hogy miért lehet ez? Több dolog miatt is, de az már egy másik cikk témája lesz.

A. anyukájával kapcsolatban tudatosítottuk, hogy anyukája a nagy és A. a kicsi. Az ítélkezés senkienk sem jó, és mikor megérkezik, ki s nagy és ki a kicsi az élet folyamában, az ítélkezés energiája csökken.

Ezt követően történt a nagyi sorsának, történetének visszaadása, azaz a nagy és nehéz doboz kanapéra helyezése oldómondatok kíséretében. Nagyon szeretem azt a teret, amikor az oldómondatok érzésekkel együtt kimondásra kerülnek és megérkeznek a gyógyulni vágyók lelkébe, szívébe, tudatába. Sajnálom, hogy helyetted akartam vinni. Szeretetből tettem. Mostmár látom, hogy én vagyok a kicsi és te vagy a nagy. Nem volt jogom ezt helyetted megoldani. Tisztelettel visszaadom azt, ami hozzád tartozik és csak azt viszem tovább, ami az enyém. Kérlek nézz rám szeretettel, ha én másképp csinálom. Kérlek nézz rám szeretettel, ha nekem sikerül.