2016. augusztus 30.

Az ellenállóm és én ♡

Van egy ellenállóm. Nagyerejű és a harcszíntéren legyőzhetetlen. Nem lehet küzdelemmel elpusztítani, likvidálni, mert csak úgy, mint a Főnix-madár, újjáéled. Született győztes, született kritikus.Ő az, aki lehülyeségezi pl. a légzősjóga-gyakorlatokat, vagy más új dolgokat, amikre bukkanok és van, hogy be nem áll a szája. Ott bizsereg a fülemben. Semmi nem tetszik neki, mindenre húzza a száját. Semmi nem elég jó neki, mindenben talál hibát, kivetnivalót. Jól ismerem őt, sokáig azonos voltam vele és nem is ismertem, milyen az, ha nem csak ő jut szóhoz, ha nem csak őt élem. Szokott ítélkezni is. Ő kicsit kívül van a világból és fél, ezért aztán bizalmatlanul méreget, keresi, honnan jön a támadás. Nincs megállás, nincs figyelem-hiány egy percre sem, állandó készenlétben van, monitoroz, rendszerez, osztályoz, veszélyes-nem veszélyes, jó-rossz kategóriákba sorol. Kíméletlen, érzéketlen és kegyetlen is tud lenni. Ő olyan, mint egy harcművész. Arcán nincsenek érzelmek, csak a pontos ...

2016. augusztus 3.

Önszabotázs - sorsközösség a szenvedésben

Azért gondoltam írni erről a témáról, mert nagyon sok embert érint. Sok embert érint ma, hogy alapvetően nem tudnak örülni az életüknek, feladatok sokaságává vált az élet, egy olyan tevékenységgé, amit meg kell csinálni. A teljesítmény elv uralkodóvá vált és valahol elveszett a létezés nyugalma és biztonsága felett érzett öröm, és úgy tűnik, ez kevés a boldogsághoz. Természetesnek veszünk dolgokat, amik nem azok, hajszolunk célokat, hátha ott vár valamilyen elégedettség.Ezzel az írással lehetőséget szeretnék nyújtani arra, hogy magunkban rá tudjunk nézni mindazokra a kapukra, amiket zárva tartunk, részben csak azért, mert úgy tanultuk meg.Elmesélem mik azok az általam tapasztalt, általánosan belsővé tehető hiedelmek, amik hatással lehetnek az élet adta lehetőségek megtapasztalásának élményeire.Szenvedés alapú létnek tekintem azt, amikor több az olyan tevékenység az életünkben, amit azért végzünk, mert meg kell csinálni. Nem is mindig magáról a tevékenységről szól ez, hanem arról, hogy ...

2016. július 15.

Csak egy belső döntés?

Hogyan dönt az elmém és hogyan a testem?

Arra gondoltam, felvehetünk egy olyan nézőpontot, hogy alapvetően mi döntünk arról, hogy mi vegyen körül, és milyen élményeket tapasztaljunk meg. Életünk, ha szép vagy nehéz, ha szenvedős vagy könnyed, belső döntéseink eredménye. Abban az esetben, ha nem vagyunk áldozatok.Ez a nézőpont ad lehetőséget arra, hogy azokon a területeken, ahol életünkkel kapcsolatban érzéketlenséget vagy rossz érzéseket tapasztalunk, elinduljunk megkeresni ennek a gyökerét. A döntéseinket nem csak a fejünkben hozzuk, hiszen akkor, minden pontosan úgy alakulna, ahogyan szeretnénk. Döntéseink egy komlexebb folyamat eredményei, amiben úgy tűnik, a tudattalan részünk nem mindig kooperatív.A döntéseinkben nem csak az elménk, a gondolkodó agyunk vesz részt, hanem van egy érző agyunk is, a hasunkban. Ez a női agyunk, ami egyfajta belső érzésvilág hívásán alapszik, és ez a tudattalan tényező a döntéseinkben, a testünk válasza. Számunkra jó döntést akkor tudunk hozni, ha mindkét agyunkkal kapcsolatban vagyunk.Érző ...

2016. június 30.

Szégyen-fedte tükör

Sokat szeretnék beszélni, írni a szégyenről, ennek mentén készítem a www.szégyentelenül.hu honlapomat. Elsősorban azért, mert ha a szégyen szégyenben és sötétségben marad és nem tud távozni, továbbra is erős tudattalan hatást gyakorol. Másodsorban azért, mert azt is megfigyeltem, ha a szégyen fényt kap és szeretetteljes elfogadást, feloldódik, helyére szeretet, öröm és kreativás költözik. Harmadsorban pedig azért, mert azt látom, sok embert érint a szégyen nehéz páncélja és görbe tükre. Fontos a szégyenünkkel kapcsolatot teremteni és felszínre hozni saját magunkkal kapcsolatos igazi, tápláló és támogató érzéseinket, amik a szégyen mögött bújkálnak.A szégyen másik neve lehetne az Ítélő. Ő az hang bennünk, aki bírál, aki elégedetlen, aki ítélkezik, aki kritizál, aki a tökéletesre törekszik, akinek fárasztóak a társas kapcsolatok, aki feljebb vagy lejjebb érzi magát embertársainál. Ez a hang egy idő után olyanná válik, mintha mi magunk lennénk, de valójában ez nem így van. Az Ítélő egy ...

2016. június 17.

Harc kívül - harc belül

Kivel harcolunk igazából?

Legtöbbet nem is a külvilággal harcolunk, hanem belül önmagunkkal. Sokszor van úgy, hogy kiállunk magunk mellől, megfelelünk valamilyen elvárásnak, majd emiatt mérgesek leszünk. Lehetésges, hogy magunkra és ilyenkor az a jó, hogy tudunk róla, hogy a mi döntésünk is szerepel abban, ami történik velünk. Ha magunkra ebben a felállásban nem lehetünk mérgesek, mérgesek leszünk a másikra, hogy meg kellett neki felelni, hogy nem úgy történik valami, ahogyan nekünk jó, hogy nem veszik figyelembe az érdekeinket. Dühösek leszünk, mert saját érzéseinket ilyenkor van, hogy figyelmen kívül hagyjuk, saját igényeinket és vágyainkat háttérbe szorítjuk. Belül mi úgy érezzük, valamit meg kell csinálni, máskülönben haragudni fognak ránk, el fogunk veszíteni valamit, nem fognak szeretni akkor, ha nemet mondunk és képviseljük azt, amire szükségünk van, ami jó nekünk is. Valójában ez is egy belső monológon, belső érzeten alapszik. Bennünk létezik egy ilyen érzet, meggyőződés, mintázat. A mi saját belső ...

2016. június 6.

A figyelem ereje

Mire figyelünk igazán?

Elkezdtem figyelni a figyelmemet.Azt találták a kvantumfizikai kutatások, hogy alapvetően a megfigyelő hozza létre a környezetének élményét, azaz azt, hogy mit tapasztal meg. Ahogyan figyelmünket irányítjuk valamire, az összesűrűsödik és így lesz az anyagban is érzékelhető, fizikailag látható, tapintható, szagolható, hallható vagy ízlelhető. A tapasztalás egyrészt áll egy anyagi jelenségből, másrészt abból, hogy ezt a jelenséget milyen érzések kísérik. Az érzések által lesz valami jó vagy rossz élmény, és minél erősebb érzések kísérik, annál fontosabbá válhat. Ez a nézőpont azt jelenti, hogy figyelmünkkel komoly hatással vagyunk saját világunkra, viszont a mindennapi életre ebben a kvantumfizikai kontextusban lefordítani elég nehéz, főként, hogyha az a célunk, hogy ezt a tudást felhasználjuk annak érdekében, hogy olyan helyzetek vegyenek körül, amik jobb érzést nyújtanak. Maradva ennél: figyelmünkkel erős hatást gyakorolhatunk az átélt élményeinkre, és arra, hogy milyen környezetben ...

2016. május 22.

Brené Brown a sebezhetőségről

Brené Brown mesél több éves kutatásáról, amiben arra jött rá, hogy úgy tűnik, nem lehet csak pozitív érzelmeket érezni és a negatívakat kizárni. Pedig tendencia lett, hogy inkább elfojtjuk érzelmeinket, minthogy éreznénk fájdalmat, csalódást, szégyent, és ahogyan a ruháink között is, érzelmeink között is szívesen szelektálnánk: ezt akarom érezni, ezt nem akarom.Negatív érzelmeink letompításával érzéketlenné válhatunk érzelmeink teljes skálájára, érzések helyettfüggőségekbe menekülünk. Brené szerint egy sokkal emberibb út, hogy megengedjük a sebezhetőségünket. Megengedjük, hogy kinyissuk a szívünket akkor is, amikor bizonytalan a kimenetel.És mit nyerünk vele? Azt, hogy képessé válunk tartósan az öröm, a kreativitás, a hála érzéseit is befogadni, átélni. Képessé válunk az őszinte és intim kapcsolatokra, a szeretetre és saját magunk érzelmi támogatására.

2016. május 4.

Eggyé válva az érzéssel

Mit tanulhatunk a gyerekektől?

Lenyűgözve szoktam figyelni a kisgyerekeket amikor éppen egy-egy érzés-hullám elönti őket. Ordítanak, sírnak, torkuk szakadtából üvöltenek és ilyenkor mindig azt kívánom: még-még-még! Mert felszabadító látni és érezni, ahogyan a feszültség elemi erővel megérkezik, eltölti a gyerekeket és azt is, ahogyan ez az intenzív érzés percek múltán távozik, majd visszatér az öröm és az elégedettség. Optimális esetben ez így zajlik, biológiailag így működik megfelelően a testünk. Vajon mi az, amiket a gyerekek még ösztönösen olyan jól tudnak és működtetnek az érzésekkel kapcsolatban? Megnézzük, mit tanulhatunk tőlük és hogyan támogathatjuk őket körülöttünk és önmagunkban is ahhoz, hogy egészséges felnőttként élhessünk.A gyermek intenzitása abból fakad, hogy amikor csinál valamit, lényével jelen van a tevékenységben, arra összpontosít, arra figyel minden porcikájával és idegszálával, amit csinál. Amikor játszik, ahogyan mozog és amikor érez, benne van a tevékenységben. Képes lekötni a teljes ...

2016. április 15.

Az örömteli anyagi világ

Érdekes megfigyelni, milyen a kapcsolatunk úgy általánosságban az anyaggal. Az anyag alatt sok mindent értek most, mindent, ami az anyagi világban megtestesül és körülvesz. Az anyag a testeket alkotó valóság, aminek számtalan megjelenési formája lehet. Ez építi fel a megfigyelhető Világegyetemet - egy definíciója az anyagnak.És ahogyan testünkkel az anyag részét képezzük, tudatunkkal vagy tudattalanunkkal pedig hatással lehetünk rá, érdemes megnézni azt, hogyan viszonyulunk az anyaghoz, milyen a kapcsolatunk vele. Lehetséges, hogy ki vagyunk szolgáltatva neki, nehézségnek érzékeljük, esetleg bosszant, de az is lehet, hogy jól működik a kapcsolatunk vele és mindezt elmélyíthetjük, azon keresztül, hogy tudatosan is figyelmet szentelünk ennek a kapcsolatnak.Emberként a testünk a mi anyagunk, az anyagi világban tapasztaljuk meg a létezésünket és létbiztonságunkat. Az anyagban manifesztálhatjuk a szépséget is, az anyagban megnövekszik a lehetőségeink száma arra is - testünkön és ...

2016. március 23.

Bűntudat és szégyen - morális érzelmeink

A morális érzelmek jelentősége abban áll, hogy viselkedésünket motiválni képesek.Ha az elveinkkel ellentétesen viselkedünk, nagy az esélye annak, hogy bűntudatot vagy szégyent, tehát valamilyen morális érzelmet élünk át.Ezek csak akkor tudnak kialakulni, ha képesek vagyunk önmagunkról gondolkodni és önmagunkat valamilyen elváráshoz hasonlítani. A szocializáció során ugyanis nemcsak azt tanuljuk meg, hogy mi értékes, mi elfogadható és helyes, hanem az elvárások, szociális normák, erkölcsi elvek belsővé válnak – azaz ezeket sajátjainknak érezzük. Kialakul, hogy milyennek kellene lennünk (elvárt énkép) vagy milyenek szeretnénk lenni (ideális énkép) – vagy milyenek nem akarunk lenni (nem kívánt én). Ezek vezérfonalként befolyásolják a viselkedésünket – egyben referenciakeretként szolgálnak a viselkedésünk és saját magunk megítéléséhez is. Az önbecsülésünket – vagyis önmagunk értékességére vonatkozó ítéletünket – erőteljesen meghatározhatja, hogy ezekhez a referenciapontokhoz képest ...