2018. január 7.

Egy intim játék krónikája

A tegnapi játékot, úgy érzem, érdemes megosztanom, ezért hát álljon itt erről egy bejegyzés. Most utólag elolvasva, kicsit hosszabbra sikerült, de bízom benne, megéri.A hölgy nem először járt nálam, mégis, ahhoz képest nem sokszor, hogy milyen mélyre merültünk, együtt. Mindig megtisztelő és felemelő egy ilyen közös utazás és hálás vagyok, ha időről-időre, kísérő lehetek. Ez egy egyéni folyamat volt, amiben sokszor játszunk úgy, hogy a kérdéses tünetet, testrészt, személyt, helyzetet, fogalmat - amiben vagy amivel kapcsolatban a kliens nehézséget tapasztal - én testesítem meg. Egyrészt azért, mert elég nagy tapasztalatom van a képviseleti érzékelés területén, másrészt azért, mert a mindennapokban is ezt csináljuk, egymásra vetítjük és a másikon keresztül tapasztaljuk azokat a részeinket, amiket magunkban - még - nehéz megtalálni. Szóval, miért is ne tehetnénk ezt tudatosan, figyelemmel, a változás és változtatás szándékával? Annak ugyanis nagy ereje van, és persze áldás és megtartás ...

2017. december 31.

Évösszegzés takarítás előtt

Most, hogy itt ülök, karácsonyfa-leszedés és takarítás előtt, hívást éreztem arra, hogy évet, élményeket és érzéseket összegezzek. Nem egy megszokott év volt, az biztos. Új munkahelyen kezdtem, magamhoz ölelhettem a házamat és ki is tudtam adni és számos függőségemmel egészségesebb kapcsolatba kerültem. A fizikai szinten tapasztalt változások mögött mindg energetikai - érzelmi átalakulás is van, és úgy érzem, a szívembe tudtam zárni ezeket.Végül is most, nem csak ezt az évet összegezve arra jutottam, hogy a pillanatok múlandók. Ezt tudjuk mindannyian, mégis sokszor elfelejtjük és olyankor csak futunk, rohanunk és túl akarunk lenni a pillanatainkon. Pedig úgy és abban a formában, a pillanatok és percek sosem térnek vissza. Ünnepelni kellene őket. Azokat a soha vissza nem térő és érzésekben gazdag, szép, megindító, megérintő, megható, felforgató, átalakító pillanatokat őrizzük a szívünkben sok-sok éven, esetleg évtizeden át. Az ilyen pillanatok mélyről fakadnak, mert érzésekkel teltek.

2017. november 7.

Miért is jó érezni?

Arra gondoltam, összeszedem pár pontban, miért is jó érezni. Sokszor hallani, hogy ne légy dühös vagy ne sírj, sokszor övezi szégyen az érzelmek kifejezését vagy éppen fagyottság, hát álljon itt pár érv amellett, hogy miért is jó érezni?Először is, mert amikor érzünk, akkor a jelen pillanatban vagyunk. Az érzelem, ha átengedjük magunkat neki, bekísér a testünkbe, a jövő és a múlt helyett, a jelen pillanatban tart. Ebben az értelemben aktív meditáció is, lecsendesíti az agyunkat, sőt, ki is kapcsolja. Feltéve, ha közben nem azzal foglalkozunk, hogy érveket sorakoztatnunk fel amellett, hogy miért is nem kellene azt érezni, amit éppen érzünk.Aztán azért is jó érezni, mert minden érzelem, ami kifejezésre talál, felszabadít és segít tovább lendülni egy új helyre.Minél több érzésünket képesek vagyunk felismerni és kifejezésre juttatni, annál nagyobb biztonságra lelünk az érzések tengerében. Segítenek a helyzeteket új megvilágításba helyezni. Segítenek önmagunkkal, majd másokkal is ...

2017. október 11.

Az önismeret útja

Érdekes dolog ez az úgynevezett önismereti út. Talán nem feltétlen ebben a sorrendben, de biztosan mindenki végig járja a különböző stációit.Általábanelőször indul a kíváncsisággal, mi is lehet ez? A kíváncsiság már nagyszerű, mert mutat valamilyen nyitottságot az elutasításon és az ítélkezésen túl. Még ha valaki azt is gondolja, egy családállítás vagy szomatodráma játék neki biztosan nem való, egy újszerű élménynek érdemes kipróbálni.Sokan a problémák megoldását várják egy-egy ilyen alkalomtól, egy állítás után lesz új munkahely vagy párkapcsolat, újra tudok majd bszélni az anyóssal, elmúlik a fogfájásom, stb. Egy egyszeri, lehetőleg gyorsmegoldás egy élethelyzetre, ami nem igazán viselhető tovább. Ez van, hogy működik és van, hogy nem. Mitől függ? Szerintem sok mindentől,például, hogy milyen belső engedélyünk van a "problémát megoldani", mennyire érezzük magunkat az adott helyzetben biztonságban és bizalommal, nyitottnak és megengedőnek és milyen tükröt kap a nyitott lelkünk a ...

2017. szeptember 24.

Hangulatok, élmények, érzések

Tegnap éreztem, hogy mindattól, ami közeledik - bármi is legyen az -, legszívesebben elmenekülnék. A menekülés módszerét is jól ismerem, de most nem választottam azt, azzal együtt, hogy engedélyeztem magamnak: ha szeretnék menekülni, megtehetem, választhatom.Éreztem, hogy van ez a hangulat, ez a semmihez sem hasonlítható hangulat, amit először vele éreztem. Nehezen tudom megfogni, milyen hangulat is, mert nem a szavak szintjén létezik. Ahogy mi sem igazán a szavak szintjén léteztünk. Erre a hangulatra ott, vele emlékszem először a már tudattal bíró életemből, de talán ismertem már korábbról is. Ez a hangulat emelkedett és könnyű, de nem az elszállós értelmében. Kicsit földöntúli talán? Ezt a szót sokat használtam a kapcsolatunkra, ami olyan sok érzelemmel teli volt, mégis megfoghatatlan ezen a síkon. Szóval megjelent ez a hangulat, de ehhez a hangulathoz akkoriban nagyon társult az, hogy különváltunk és én esténként, otthon, egyedül menekültem. Menekültem az érzések elől. Most is ez a ...

2017. augusztus 10.

Oszkár búcsúzott. Örömben.

Oszkár elment. Nagyon sok érzés és gondolat kavarog most bennem. Eszembe jutott, mennyire nem akartam kutyát és csak azért vettem magamhoz, mert -10 fok volt akkor, január, és ő a puszta földön kuporgott. Megsajnáltam. Olyan kis elesett volt, nem nyomult, nem erőszakoskodott, csak ott kucorgott. Emlékszem, mikor hazavittem, be a lakásba, ugrált örömében. Állandóan nyaldosott, a hideg rázott tőle sokáig. Etettem és adtam neki friss vizet, bent volt a lakásban, de sokáig nem volt igazán kapcsolatunk. Abban az időben magammal sem volt. Sokat volt egyedül az első 2 évben, én dolgoztam reggeltől estig. Mondjuk volt egy cica társa, Pocak, így mégsem volt teljesen egyedül. De őt mindig csak az érdekelte, hogy én hol vagyok, én mikor jövök. Fárasztott sokszor, akartam, hogy maradjon nyugodtan, a helyén. Aztán egyszercsak összetört a szívem és 2 évig otthon voltunk, együtt. Reggeltől estig együtt, szinte ki sem mozdultam, őmiatta mentünk sétálni, így azt is mondhatnám, hogy életben tartott ...

2017. június 25.

Engedem az érzéseimet

Megtanultam, hogy engedélykérés nélkül nincs tovább lépés. Amíg nincs meg a belső engedélyem arra, hogy valóban jobb legyen az életem, addig egész egyszerűen a megszokott érzésvilágomban maradok. A megszokott önbántás mennyiségemmel, a megszokott szorongás adagommal, a megszokott "félek új irányokba lépni" hitvilágommal. Én úgy hívom ezt, hogy van egyfajta érzésvilág, amit megtanultam, ami megszokottá vált és sokáig nem is tudtam, hog létezhet több öröm és könnyedség, kevesebb szorongás, félelem és feszültség. Több közelség, nevetés és intimitás, kevesebb ellenségeskedés és elválasztottság.Több vonalon is indulok ezzel kapcsolatban, amik valahogyan a végén, egyszer csak össze fognak érni. Remélem.Először az jut eszembe, hogy nagy szükségünk van élményekre. Olyan élményekre, amiket érzések kísérnek. Szükségünk van arra, hogy "valamit" érezzünk. Azért mert ez tesz élettel telivé, ez tesz élővé és mert az érzések mozgatják emberi kapcsolatainkat is. Az érzések természetüknél fogva jönnek ...

2017. január 12.

A hiperaktivitás nem betegség, a drogfüggőség pedig minden esetben öngyógyítás

"A hiperaktivitás nem betegség, a drogfüggőség pedig minden esetben öngyógyítás, a stresszes társadalmak miatt terjed az elmebetegség – állítja a Kanadában élő magyar orvos, Máté Gábor, aki szerint a magyar emberek nagyon feszültek, szomorúan néznek ki.""M.G.:Ha például én megpróbálnám Önt megütni, mit tudna tenni? Most, itt, ebben a pillanatban?hvg.hu: Gondolom, védekeznék, megpróbálnék visszaütni, vagy elfutni.M.G.:Pontosan. Vagy ha itt volna még valaki, segítséget kérhetne. Ez a három funkcionális válasz lenne arra, hogyha valaki stressz alatt van. Menekül, visszavág, vagy segítséget kér. De hogyha Ön egy nyolc hónapos baba lenne, sok stresszel körülvéve, ami nagyon zavarná, tudna menekülni? Tudna visszavágni? Tudna segítséget kérni? Mit csinálna? Kikapcsolná a figyelmét, hogy ne szenvedjen annyit. Nem ön tenné meg tudatosan, az agya. Ez egy alkalmazkodási mód. Ez egy védelmi mód. Ez egy adaptáció. És mikor történik ez? Épp akkor, amikor az agyban egy másodperc alatt több millió ...

2016. december 5.

Érzelmi inkontinencia - a pszichoforyou-tól

És mi lesz az érzelmekkel?Az információs kor hozadéka, hogy a kognitív funkcióink előre rohantak. Egy másfél éves gyerek – ha adunk neki egy tabletet – hamarabb letölt majd egy filmet, minthogy megtanulna cipőt kötni.Ez azért is van, mert a fejlesztők nagyon ügyelnek rá, hogy ezek egyszerűen kezelhető rendszerek legyenek. Azáltal, hogy a kognitív funkciók előrehaladnak, és értelmi eszközökkel nagyon sok mindent meg lehet érteni, ez esetben is elmarad az érzelmi feldolgozás. Ahhoz ugyanis idő kell. Ilyen tempó mellett azonban nincs idő a helyére tenni a velünk történt érzelmi élményeket, nem marad idő megérteni, hogy mi miért történt velünk, nincs idő haragudni, búslakodni, szomorkodni vagy elgyászolni a veszteségeket - nagy rohanásban tulajdonképpen nem marad idő érezni.A helyzet viszont az, hogy az érzelmi apparátus lassúsága az azért ilyen, mert az érzelmek kialakulásukhoz, a működésükhöz és a megváltoztatásukhoz idő kell.És ennek a sebességén akkor sem fogunk tudni gyorsítani, ha ...

2016. november 20.

Felépülünk - film

Öt felépülő kábítószerfüggő mesél az életéről, a függőséggel való küzdelméről gyermekkortól napjainkig.https://www.youtube.com/watch?v=S1F7_xeFRf4&sns=fb