2016. augusztus 3.

Önszabotázs - sorsközösség a szenvedésben

Azért gondoltam írni erről a témáról, mert nagyon sok embert érint. Sok embert érint ma, hogy alapvetően nem tudnak örülni az életüknek, feladatok sokaságává vált az élet, egy olyan tevékenységgé, amit meg kell csinálni. A teljesítmény elv uralkodóvá vált és valahol elveszett a létezés nyugalma és biztonsága felett érzett öröm, és úgy tűnik, ez kevés a boldogsághoz. Természetesnek veszünk dolgokat, amik nem azok, hajszolunk célokat, hátha ott vár valamilyen elégedettség.Ezzel az írással lehetőséget szeretnék nyújtani arra, hogy magunkban rá tudjunk nézni mindazokra a kapukra, amiket zárva tartunk, részben csak azért, mert úgy tanultuk meg.Elmesélem mik azok az általam tapasztalt, általánosan belsővé tehető hiedelmek, amik hatással lehetnek az élet adta lehetőségek megtapasztalásának élményeire.Szenvedés alapú létnek tekintem azt, amikor több az olyan tevékenység az életünkben, amit azért végzünk, mert meg kell csinálni. Nem is mindig magáról a tevékenységről szól ez, hanem arról, hogy ...

2016. június 30.

Szégyen-fedte tükör

Sokat szeretnék beszélni, írni a szégyenről, ennek mentén készítem a www.szégyentelenül.hu honlapomat. Elsősorban azért, mert ha a szégyen szégyenben és sötétségben marad és nem tud távozni, továbbra is erős tudattalan hatást gyakorol. Másodsorban azért, mert azt is megfigyeltem, ha a szégyen fényt kap és szeretetteljes elfogadást, feloldódik, helyére szeretet, öröm és kreativás költözik. Harmadsorban pedig azért, mert azt látom, sok embert érint a szégyen nehéz páncélja és görbe tükre. Fontos a szégyenünkkel kapcsolatot teremteni és felszínre hozni saját magunkkal kapcsolatos igazi, tápláló és támogató érzéseinket, amik a szégyen mögött bújkálnak.A szégyen másik neve lehetne az Ítélő. Ő az hang bennünk, aki bírál, aki elégedetlen, aki ítélkezik, aki kritizál, aki a tökéletesre törekszik, akinek fárasztóak a társas kapcsolatok, aki feljebb vagy lejjebb érzi magát embertársainál. Ez a hang egy idő után olyanná válik, mintha mi magunk lennénk, de valójában ez nem így van. Az Ítélő egy ...

2016. május 22.

Brené Brown a sebezhetőségről

Brené Brown mesél több éves kutatásáról, amiben arra jött rá, hogy úgy tűnik, nem lehet csak pozitív érzelmeket érezni és a negatívakat kizárni. Pedig tendencia lett, hogy inkább elfojtjuk érzelmeinket, minthogy éreznénk fájdalmat, csalódást, szégyent, és ahogyan a ruháink között is, érzelmeink között is szívesen szelektálnánk: ezt akarom érezni, ezt nem akarom.Negatív érzelmeink letompításával érzéketlenné válhatunk érzelmeink teljes skálájára, érzések helyettfüggőségekbe menekülünk. Brené szerint egy sokkal emberibb út, hogy megengedjük a sebezhetőségünket. Megengedjük, hogy kinyissuk a szívünket akkor is, amikor bizonytalan a kimenetel.És mit nyerünk vele? Azt, hogy képessé válunk tartósan az öröm, a kreativitás, a hála érzéseit is befogadni, átélni. Képessé válunk az őszinte és intim kapcsolatokra, a szeretetre és saját magunk érzelmi támogatására.

2016. március 23.

Bűntudat és szégyen - morális érzelmeink

A morális érzelmek jelentősége abban áll, hogy viselkedésünket motiválni képesek.Ha az elveinkkel ellentétesen viselkedünk, nagy az esélye annak, hogy bűntudatot vagy szégyent, tehát valamilyen morális érzelmet élünk át.Ezek csak akkor tudnak kialakulni, ha képesek vagyunk önmagunkról gondolkodni és önmagunkat valamilyen elváráshoz hasonlítani. A szocializáció során ugyanis nemcsak azt tanuljuk meg, hogy mi értékes, mi elfogadható és helyes, hanem az elvárások, szociális normák, erkölcsi elvek belsővé válnak – azaz ezeket sajátjainknak érezzük. Kialakul, hogy milyennek kellene lennünk (elvárt énkép) vagy milyenek szeretnénk lenni (ideális énkép) – vagy milyenek nem akarunk lenni (nem kívánt én). Ezek vezérfonalként befolyásolják a viselkedésünket – egyben referenciakeretként szolgálnak a viselkedésünk és saját magunk megítéléséhez is. Az önbecsülésünket – vagyis önmagunk értékességére vonatkozó ítéletünket – erőteljesen meghatározhatja, hogy ezekhez a referenciapontokhoz képest ...