Miért is jó érezni?

Arra gondoltam, összeszedem pár pontban, miért is jó érezni. Sokszor hallani, hogy ne légy dühös vagy ne sírj, sokszor övezi szégyen az érzelmek kifejezését vagy éppen fagyottság, hát álljon itt pár érv amellett, hogy miért is jó érezni?

Először is, mert amikor érzünk, akkor a jelen pillanatban vagyunk. Az érzelem, ha átengedjük magunkat neki, bekísér a testünkbe, a jövő és a múlt helyett, a jelen pillanatban tart. Ebben az értelemben aktív meditáció is, lecsendesíti az agyunkat, sőt, ki is kapcsolja. Feltéve, ha közben nem azzal foglalkozunk, hogy érveket sorakoztatnunk fel amellett, hogy miért is nem kellene azt érezni, amit éppen érzünk.

Aztán azért is jó érezni, mert minden érzelem, ami kifejezésre talál, felszabadít és segít tovább lendülni egy új helyre.

Minél több érzésünket képesek vagyunk felismerni és kifejezésre juttatni, annál nagyobb biztonságra lelünk az érzések tengerében. Segítenek a helyzeteket új megvilágításba helyezni. Segítenek önmagunkkal, majd másokkal is, mélyebben együttérezni.

Azért is jó érzéseket érezni, mert aki az érzéseit képes kifejezni, aki tudja, hogy mit érez, önazonos. Az identitás érzékelése az érzéseken keresztül történik. Aki az érzéseit kimutatja, abban az emberben meg lehet bízni.

Azért, mert aki képes az érzéseit átérezni, kifejezni, sokkal kevésbé szeretne kontrollálni vagy irányítani. Soha nem a szituációtól félünk magától, hanem azoktól az érzésektől, amiket a szitució kivált bennünk: félelem, fájdalom, szégyen, kudarc érzés. Minél több érzésünkkel vagyunk kapcsolatban és barátságban, annál kevésbé lesz félelmetes egy új helyzet.

Aztán ott a szégyen, ami egy érzelem, de egy olyan érzelem, ami az összes többi érzelmet és érzést képes blokkolni és fagyasztani. Sokszor azért nem merünk érezni egy helyzetben, mert az érzéseket szégyen övezi és szégyellnénk ha dühösek lennénk vagy eltakarjuk a könnyeinket. Az érzelmek kimutatását övező szégyen, az érzelmek átélésén keresztül, felolvad.

Saját érzéseink segítenek megérkezni a földre és a saját középpontunkba.

Az érzések átélése bátorságot ad. Amikor saját érzéseink mellé állunk és nem ignoráljuk, fojtjuk el vagy bagatellizáljuk őket. Érezni saját érzéseinket minden esetben azt jelenti hogy önmagunkat - megtagadás helyett - elismerjük. Ez a külvilágban is mindig visszaigazolásra talál.

Az intuíció, vagy más néven meg-érzés is érzések útján talál ránk.

Érzéseinket elfojtani pedig megbetegítő és fárasztó. A meg nem élt és el nem ismert érzések tünetek és betegségek formájában, a testben találnak utat, mert az érzések elismerést és teret követelnek. Amikor egy betegséggel kapcsolatba kerülünk, ha figyelmesek vagyunk, mindig megfogalmazhatunk sok-sok érzést, ami azt a betegséget és a betegség következtében kialakult élethelyzetet leírja. Testünk érzések útján, folyamatosan kommunikál velünk. Hogyha érzéseinket tudjuk és merjük érezni, testünk hangjait is jobban megértjük, befogadjuk.

Ahogyan Jung is mondta, a tudatosodás egyik legfőbb formája az érzelmek átélése. A haptonómia módszere azt mondja, az embert az érzelmek teszik emberré. Érzelmek, érzések nélkül, gépiesen éljük az életünket. A megértés és a tudás önmagában, azon, hogy jobban érezzük önmagunkat, érzések nélkül nem segít.

Sokan azon a véleményen vannak, minek érezni a fájdalmat? Minek visszamenni oda, ami már elmúlt? Azért, mert minden élethelyzetünk, ami érzelmileg feldolgozatlan, visszaköszön. A megrekedt érzések újra és újra ismétlik önmagukat, ameddig szabadon teret nem kapnak. És azért is, mert csak az képes örömet átélni, aki képes fájdalmat is érezni. Nem lehetséges az érzéseknek csak az egyik skáláját érezni és a többit nem.

Sokan úgy gondolják, az érzések félrevihetnek, nem szabad nekik hinni. Az érzések nem visznek félre, de a feldolgozatlan érzéscsomagok valóban váratlan pillanatokban törhetnek ránk, ráadásul lehetséges, hogy sokkal intenzívebben, mint azt a helyzet indokolná és az is lehet, hogy nem a megfelelő személyre irányulnak. Még akkor is, ha az, akire irányulnak bizonyosan érintett valamilyen szinten. Érzéseink útján a lelkünk megállás nélkül kommunikál velünk, jelzi, hogy mi jó és mi nem, jelzi az irányt, jelzi miben jó lenni és miben nem.

Érezni azért is jó, mert úgy színesebbé válik a világ. Mert tudatosan válik egyre kifinomultabbá az érzékelésünk és egyre inkább tudunk törődni önmagunkkal és másokkal is, érzékelni önmagunkat és másokat is.

Új helyekre, csak érzelmek átélésének segítségével érkezhetünk. És vagy tudatosítjuk őket, vagy nem, de a testünkben folyamatosan érzések keringenek. Kommuikálunk egymással szavakkal, és egy időben érzéseken keresztül.

Az érzelmek átélése gyógyít. AKkor, mikor elismerő, támogató, elfogadó tükröt kap hasítás, mellőzés és megítélés helyett.

És persze, minél több érzelmedet és érzésedet át tudod élni, annál nyitottabb a szíved.