Csak egy belső döntés?

Hogyan dönt az elmém és hogyan a testem?

Arra gondoltam, felvehetünk egy olyan nézőpontot, hogy alapvetően mi döntünk arról, hogy mi vegyen körül, és milyen élményeket tapasztaljunk meg. Életünk, ha szép vagy nehéz, ha szenvedős vagy könnyed, belső döntéseink eredménye. Abban az esetben, ha nem vagyunk áldozatok.

Ez a nézőpont ad lehetőséget arra, hogy azokon a területeken, ahol életünkkel kapcsolatban érzéketlenséget vagy rossz érzéseket tapasztalunk, elinduljunk megkeresni ennek a gyökerét. A döntéseinket nem csak a fejünkben hozzuk, hiszen akkor, minden pontosan úgy alakulna, ahogyan szeretnénk. Döntéseink egy komlexebb folyamat eredményei, amiben úgy tűnik, a tudattalan részünk nem mindig kooperatív.

A döntéseinkben nem csak az elménk, a gondolkodó agyunk vesz részt, hanem van egy érző agyunk is, a hasunkban. Ez a női agyunk, ami egyfajta belső érzésvilág hívásán alapszik, és ez a tudattalan tényező a döntéseinkben, a testünk válasza. Számunkra jó döntést akkor tudunk hozni, ha mindkét agyunkkal kapcsolatban vagyunk.

Érző agyunk döntéseit több minden befolyásolja.

Először is, van egy gyermekként megtanult, elsajátított érzelmi-kapcsolati és anyagi biztonság vagy bizonytalanság mintánk, és miután ez a tanult és ismerős, ezt működtetjük felnőttként is.Úgy is mondhatnánk, hogy van egy érzésben ismerős világunk, amiben úgy tűnik, mintha "ragaszkodnánk" egy bizonyos aggodalom és stressz mennyiséghez, problémák megoldásához, akadályok létéhez. Így a tapasztalás kiemenetele szempontjából olyan döntéseket fogunk hozni belül, amik ezeket a régről ismerős érzéseket hozzák mozgásba. Hiába nem okoz jó érzést, ez a biztonságos, mert ez a mélyen rögzült mintánk és valamiért sokáig hűségesek vagyunk ehhez. Minden egyes tapasztalásunkat érzések kísérik és a tapasztalás minőségét az a tapasztalást körülölelő érzések határozzák meg. Ezért például, hogyha azt tanultuk meg gyermekként, hogy anyagi vagy érzelmi bizonytalanság vegyen körül, akkor mégha ez nem is jó, belső döntéseink mégis ezeket az élményeket fogják előidézni, azon okból, hogy nincsen más mintánk.

Vágyainkhoz érzéseinken keresztül tudunk eljutni, akkor tudjuk megfogalmazni, hogy mire vágyunk, hogyha képesek vagyunk azt érzékelni magunkban, mi nyújt jó érzést és mi nyújt rossz érzést. Előfordulhat például, hogy saját érzéseinkkel felnövekedésünk során olyannyira elvesztettük a kapcsolatot, hogy bizonyos vágyaink is teljesen háttérbe szorulnak. Ekkor mégcsak lehetőségünk sincs a vágyaink mellett dönteni, hiszen nem vagyunk velük kapcsolatban.

Hatással van még döntéseinkre az is, hogy milyen belső engedélyekkel rendelkezünk a számunkra jó élményeket illetően és mennyire merünk mellettük elköteleződni. Hogyha biztonságban érezzük magunkat, akkor van meg az a lehetőségünk, hogy magunk mellé álljunk, engedélyt adjunk magunknak és abban az irányban lépkedjünk, ami számunkra jó. Akkor tudunk nemet mondani, határt szabni vagy konstruktív együttműködéseket kialakítani, hogyha saját belső biztonsággal rendelkezünk.

Amikor saját érzéseinkkel biztonságos és elfogadó kapcsolatban vagyunk, az azt jelenti, tudjuk, hogy mi esik jól és mi nem. Képesek vagyunk mindezek mentén kiállni magunk mellett és következetesen a számunkra kedvező irányba haladni. Képesek vagyunk mások igényeit, vágyait is figyelembe venni és másokkal együttműködő kapcsolatokat kialakítani, amiben nem adjuk fel magunkat, de nem is nyomjuk el a másikat, úgynevezett win-win helyzeteket teremteni. Kapcsolatban vagyunk saját vágyainkkal és elhisszük, hogy számunkra mindez megérdemelt és elérhető. Kitartóan és állhatatosan tudunk folyamatosan tenni azért, amire vágyunk, egyrészt, mert tudjuk, hogy mi az, másrészt, mert van ehhez kedvünk, erőnk és kitartásunk. Nem billenünk ki, amikor emberi konfliktusba botlunk, hanem van rálátásunk és eszközünk arra, hogy a konfliktus kompromisszumá formáljuk, vagy, ha arra van szükség, más irányba lépjünk.

Létezésünk megtapasztalásának alapját saját belső kapcsolati-érzelmi biztonságunk adja. Ennek mentén tapasztalunk meg másokon keresztül támogatást vagy elutasítást, elismerést vagy méltatlan helyzetet. Ahogyan belül a támogatás és az együttérzés növekszik, kívül is fog.