A figyelem ereje

Mire figyelünk igazán?

Elkezdtem figyelni a figyelmemet.

Azt találták a kvantumfizikai kutatások, hogy alapvetően a megfigyelő hozza létre a környezetének élményét, azaz azt, hogy mit tapasztal meg. Ahogyan figyelmünket irányítjuk valamire, az összesűrűsödik és így lesz az anyagban is érzékelhető, fizikailag látható, tapintható, szagolható, hallható vagy ízlelhető. A tapasztalás egyrészt áll egy anyagi jelenségből, másrészt abból, hogy ezt a jelenséget milyen érzések kísérik. Az érzések által lesz valami jó vagy rossz élmény, és minél erősebb érzések kísérik, annál fontosabbá válhat. Ez a nézőpont azt jelenti, hogy figyelmünkkel komoly hatással vagyunk saját világunkra, viszont a mindennapi életre ebben a kvantumfizikai kontextusban lefordítani elég nehéz, főként, hogyha az a célunk, hogy ezt a tudást felhasználjuk annak érdekében, hogy olyan helyzetek vegyenek körül, amik jobb érzést nyújtanak. Maradva ennél: figyelmünkkel erős hatást gyakorolhatunk az átélt élményeinkre, és arra, hogy milyen környezetben "tartjuk magunkat", megállapíthatjuk, hogy valahol figyelemzavar van a gépezetben. Nagyjából mindenkinél.

Az akaratlagos, tudati szinten meghozott döntés úgy tűnik, hogy bizonyos esetekben csak a figyelmünk egy részét jelenti, ez akkor tapasztalható igazán, amikor azt érzékeljük, az élet nem együttműködő velünk, nem támogat minket abban, amire vágyunk, amit kitaláltunk. Kvantumfizikai szemszögből ez jelentheti azt, hogy a figyelmünk mégsem maradéktalanul arra fordul, amit szeretnénk és amit eldöntöttünk a fejünkben, és ez a megközelítés már sokkal inkább megragadható a földi világunkban is. Hogyha az élet minket érintő történéseit többé nem úgy szemléljük, mint egy tőlünk teljesen független világot, aminek ki vagyunk szolgáltatva, hanem felvesszük azt a nézőpontot, hogy mindarra, ami történik velünk, hatással vagyunk valamilyen módon, akkor megnyílik a változás és változtatás lehetősége, minden szinten és szempontból. Így akkor a minket körülvevő, megérintő és ránk érzésekben is hatással levő élet lehet mindaz, ami bennünk tudatos és tudattalan szinten jelen van. A tudatos és tudattalan megnyilvánulása van, hogy egyezik, és így az, amit a fejünkben eldöntünk, könnyen és gyorsan megvalósul. Ekkor a tudatos és tudattalan vágyaink között nincsen összeütközés, együttműködnek, támogatják egymást, jó érzést szülnek. De van olyan is, amikor úgy fest két belső vágyunk összeütközésbe kerül, mert az, amit szeretnénk és ami mellett látszólag döntünk, valahogyan a külső körülmények által akadályoztatva van. A figyelmünk iránya ebben az esetben nem csak afelé mutat, amit szeretnénk, hanem egy része korlátozott, valahol hiányzik és figyelmet kér valami másra. Hogyha például úgy érezzük, az, amire vágyunk, amit kívánunk, és ami mellett fejben döntünk, nem valósul meg, akadályokba ütközik, akkor csalódottak, szomorúak és dühösek is lehetünk, kiszolgáltatottnak érezhetjük magunkat és az élményünk ez lesz. A figyelmünk máris arra fordul, hogy ezeket az érzéseket megéljük, a vágyaink második helyre szorulnak.

Élményeink és az azt kísérő érzések jelentik életünk minőségét. Amikor szeretetben, biztonságban és egyszerre szabadnak érezzük magunkat, boldogok vagyunk. Érző, sebezhető emberként, ez a természetes létállapotunk. Ha valamilyen belső és nem tudatosult részünk megnyilvánulása a bosszantó, aggasztó, félelmetes helyzetek megteremtése, az ismétlődő és az örömteli létezést akadályozó mintázat, akkor lehetséges, hogy valaki bennünk ilyen módon kér figyelmet. Valószínűleg érdemben nem figyelünk rá, viszont mégis az ő szorongását és aggodalmait éljük. Vajon mi történik akkor, hogyha ezt a szorongó vagy kiszolgáltatott részünket megszemélyesítjük és elkezdünk rá másképpen figyelni? Ahelyett, hogy bosszankodnánk miatta, vagy elutasítanánk őt. Lehetséges, hogy ő nem más, mint bennünk valaki, aki nem érzi magát létében és kapcsolataiban biztonságban és ehhez teremt külső helyzeteket, hogy megnyilvánítsa önmagát - azaz belülről kiszóljon nekünk. Héééé! Itt vagyok én is! Kérlek, figyelj rám, félek, fázom, nem érzem magam biztonságban. Szeretném, ha megölelnél.Lehetséges, hogy valaki bennünk még pici gyerekként azt tanulta meg az életről és a kapcsolatokról, hogy nem biztonságosak, esetleg akár a létezése is fenyegetve volt, azzal, hogy nem kapott megfelelő és támogató, biztonságos figyelmet és a mai napig ezt éli. Hogyha ma is ezt éli, akkor még mindig nem kap olyan figyelmet, amiben megnyugodhatna és biztonságban érezhetné magát. Egy kisgyermeki gyógyulatlan létbizonytalanság élményét felnőttként újra hívhatjuk azzal, hogy anyagilag nehézségekbe keverjük magunkat vagy ha kapcsolatainkban megjelenik a folytonos bizonytalanság, elutasítás, akkor valószínűleg egy tanult kapcsolati mintát működtetünk. Maradhatunk egy életen át is ebben az élményvilágban, de van lehetőségünk változtatni is, ha úgy érezzük, az jobb lenne.Ha a figyelem iránya és minősége változik, változni fog a külső körülmény is.

Felnőttként van lehetőségünk felelősséget vállalni mindazért, ami körülvesz és a konfliktusaink, nehézségeink mögött megbúvó korábbi élményeinket belül érzés-szinten is átformálni. Nem szükséges többé az élet - vagy a tudattalan - áldozatának maradni. Mindazon részeinknek, akik ismétlődően nehézségekbe "kevernek" minket, adhatunk másfajta figyelmet: elfogadást, szeretetet, megértést, gondoskodó támogatást és ölelést. Aki biztonságban és szeretetben, támogatva érzi magát, nyugodt és együttműködő lesz. A gyakorlatban legjobb, ha ezt a részünket valamilyen módon kivetítjük belső világunkból mert a megszemélyesítés által könnyebb kapcsolatba kerülni vele. Használhatunk ehhez tárgyakat vagy tehetjük más emberek segítségével.

Az élet egy körforgás: mindig lesznek benne veszteségek vagy olyan élethelyzetek, amik türelmet, alázatot, elfogadást kérnek tőlünk. Az a fontos, hogy mindennapi élményeink összhangban legyenek belső vágyainkkal, hogy alapvető biztonságban, bőségben és örömmel létezhessünk és amikor nehézség ér, azt képesek legyünk befogadni, elfogadni, átélni és el is engedni. Fontos, hogy mélyen és igazibb módon tudjunk figyelni önmagunkra, és arra, hogyan tudjuk megvalósítani azt, amire vágyunk az életben.

Címke: figyelem