Az örömteli anyagi világ

Érdekes megfigyelni, milyen a kapcsolatunk úgy általánosságban az anyaggal. Az anyag alatt sok mindent értek most, mindent, ami az anyagi világban megtestesül és körülvesz. Az anyag a testeket alkotó valóság, aminek számtalan megjelenési formája lehet. Ez építi fel a megfigyelhető Világegyetemet - egy definíciója az anyagnak.

És ahogyan testünkkel az anyag részét képezzük, tudatunkkal vagy tudattalanunkkal pedig hatással lehetünk rá, érdemes megnézni azt, hogyan viszonyulunk az anyaghoz, milyen a kapcsolatunk vele. Lehetséges, hogy ki vagyunk szolgáltatva neki, nehézségnek érzékeljük, esetleg bosszant, de az is lehet, hogy jól működik a kapcsolatunk vele és mindezt elmélyíthetjük, azon keresztül, hogy tudatosan is figyelmet szentelünk ennek a kapcsolatnak.

Emberként a testünk a mi anyagunk, az anyagi világban tapasztaljuk meg a létezésünket és létbiztonságunkat. Az anyagban manifesztálhatjuk a szépséget is, az anyagban megnövekszik a lehetőségeink száma arra is - testünkön és érzékszerveinken keresztül -, hogy szeretetünket kifejezzük. Anyaggal táplálkozunk, arra ülünk, azon alszunk. Anyagi szimbólumot - pénzt - választottunk a befektetett energiánk értékének meghatározására és a pénzhez kötődik létbiztonságunk alapja és minősége is. Rengeteg természeti anyag vesz körül és rengeteg ember által kreált anyag is. Az anyagi világban létezni viszont nem mindig könnyű. Az anyag sűrű, tud erőszakos lenni, bizonyos helyzetekben a megadáson túl nincs is más eszközünk vele szemben, például egy természeti behatásnál. Szerintem sok lehetőség van, ahol tudunk javítani az anyaggal való kapcsolatunkon, ha belül elkezdünk másképp viszonyulni anyagi környezetünkhöz, elsősorban a testünkkel való kapcsolat elmélyítésén keresztül.

Az anyagi világgal való kapcsolatunk fogantatásunknál indul, és 9 hónapig egyfajta biztonságos védőburok vesz körül. A burok véd sok mindentől, ezzel együtt, már édesanyánk pocakjában is sérülhet a kapcsolati biztonságunk. Amikor megszületünk, mások számára is testet öltve válunk láthatóvá. Az előtt inkább egy tudomás volt rólunk, de nem voltunk láthatóak és nem is voltunk közvetlen kapcsolatban a minket körülvevő anyagi világgal, hanem édesanyánkon keresztül érzékeltük azt, milyen ingerek érkeznek a külvilágból. A láthatóvá válás mások számára, az önálló fizikai világba érkezés mindig nagy változás és trauma, talán a legnagyobb életünk során. Sok minden történhet egy születésnél, ami az anyagi világgal megszületendő kapcsolatunkat elmozdíthatja a biztonságos vagy a veszélyes állapot felé. Aztán tanulunk gyermekként arról, hogyan viszonyuljunk egymáshoz, tárgyakhoz, saját testünkhöz, más testekhez, a pénzhez, a szexualitáshoz, milyen anyagi szimbólumok szükségesek ahhoz, hogy a társadalomban pozícionáljuk magunkat. Mindezek mentén, kialakul egyfajta kapcsolat az anyagi világ szereplőivel - legyenek ők élők vagy élettelenek - és ennek mentén tartjuk mederben az életünket.

Mindenesetre úgy tűnik, egyfajta virtuális valóságban élünk, ami annyit jelent, hogy mindazon lehetőségeknek és utaknak, ami körülvesz minket itt a Földön, csak egy részét látjuk. Például amikor valaki meglát egy lehetőséget ott ahol más nem, az nem biztos, hogy csak annyit jelent, hogy ő szerencsés, hanem lehetséges, hogy más szűrőn keresztül nézi a környezetét. Abban egészen biztos vagyok, hogy az, ahogyan ma nézünk az anyagra, alapvetően abból táplálkozik, amilyen tanult minták és tapasztalások értek az anyagi világgal kapcsolatban, és hatással van arra, ahogyan érzékeljük a milyenségét, a tágasságát, a lehetőségeit. Például hallhattunk korlátozó mondatokat, hiedelmeket anyagi javainkat, lehetőségeinket illetően, amit - más tapasztalat híján - sajátunkká is tettünk.

Aztán itt van a testünk, mint anyagi megtestesülésünk legelső és legközelebbi szimbóluma. A testünk nagyszerű lehetőséget nyújt abban, hogy az anyagi világgal való kapcsolatunkra rápillanthassunk, és megérezhessük mivel tápláljuk őt. Például mennyire tudom szeretni a testemet és örülni annak, hogy létezik, hogy van? Mennyire érzem (jogosnak) a testem vágyait, igényeit, mennyire elégítem ki őket? Mennyire tudok örülni a létezésének és annak, hogy vannak érzékszerveim amin keresztül a külvilággal létrejöhet a kapcsolatom? Mennyire tudok barátságosan és elfogadóan nézni más testekre? Milyen gondolatokkal és érzésekkel táplálom a testemet? Ez egy remek analógiája annak, ahogyan az anyagi környezetem felé viszonyulok - többnyire egy mélyebb szinten.

Hogyha tudok úgy tekinteni az engem körülvevő környezetre, hogy abban nekem is aktív szerepem van és nem kizárólag az áldozata vagyok, hanem sokkal inkább részese, akkor - mint minden szervezetben - ha a rendszer egy része megmozdul, megmozdul vele a teljes rendszer is. Ha én mozdulok, mozdul körülöttem a rendszer többi eleme, reagál rám. Egyrészt energetikailg, másrészt fizikai kapcsolati és anyagi formában is.

Szerintem több figyelmet és felelősséget érdemel, hogyan lehet az anyagi világban is megtalálni az alapvető biztonságunkat és cselekvőerőnket, jókedvünket és tettvágyunkat a mindennapokban. Nagyon sok olyan tényező van ebben, ami belső változás, változtatás által javítja az anyagi világgal, a pénzzel, a létbiztonsággal, a szexualitással és a testünkkel való kapcsolatunkat, az örömteli és felszabadult létezés felé.